BLOGTER - Sziget 2006

Élőholtak és hullarablók a Sziget utolsó napján, avagy sok stílusteremtő egy fesztiválon.

Szia Sziget!

 

Még integettünk is neki a hídról, igen, jó volt egy hétig gyereknek lenni ezen a hatalmas felnőtt-játszótéren, mely egy hét után ma reggelre csendesedett el újból.

Vége...

Még bírjuk, baktatunk a lassan már nekem is térdig érő szeméttengerben, megyünk, sietünk, jó a program. Lassítanom kell, a bejáratot elállta egy tucat tizenéves Brian Molko, jóhiszeműen szorongatják a vodkanaranccsal megtöltött üdítősüveget, hú, hát ez nagyon cseles – tűnés, lekésem a Gatheringet.

A tegnapi nap úgy ez az egyben jó volt... mondjuk még jobb lett volna, ha nem 6 nap után kerül rá sor... elég furának éreztem ülve hallgatni az Exploitedot, de hát ez van. A Gathering jó volt, a félelmetesen gyenge hangosítás ellenére is... Hozták a formájukat, de meg merném kockáztatni, hogy néhány éve valamelyik kisebb sátorban jobban szóltak. A magyar punk nagy klasszikusa, a Hétköznapi csalódások közben megtanult zenélni... hülyén hangzik, de ez valahogy nem tett jót nekik... az ő hangzásvilágukhoz hozzá tartozik, hogy nem képesek a három-akkordos bonyolultságú számaikat sem hibátlanul előadni. Itt amúgy a legnagyobb gond a csúszás miatt volt, amit Nagy Feró a Junkies okozott... nem igaz, hogy engedik őket fél órával tovább játszani és az elveszett időt aztán mástól veszik el. Hülyén hangzik, de nekem a Placebo valahogy nem tetszett... olyan közepes volt... nem volt rossz, de én azért többet vártam. Exploitedre nem hogy nem lehetett beférni, de nehéz volt egyáltalán megközelíteni a sátrat... sose láttam még ilyen mennyiségű punkot tök kussban... alig lehetett ugyanis már hallani a zenét kicsit hátrébb. A szervezőknek sikerült eljátszaniuk azt, amit korábban az Apocalypticával, a Nightwishsel meg a Buena Vista Social Clubbal... nem igaz, hogy ennyire nem lehet megsaccolni, hogy hányan kiváncsiak valamire... de nem baj, a Sub Bass Monsteren meg a Sziámin is biztos voltak egy tucatnyian...

Fáradnak a Szigetlakók. A sátrak oldalán már rajzolható vastagságú por van...

Félelmeim beigazolódtak... a Tankcsapda tényleg olyan volt, mint amikor egy garázszenekar próbál... Még azt a kevés régi számot is sikerült elrontani... Az új förmedvényekről meg nem is beszélve. Nem értettem ezt a koncertet... Lukács úr kvázi lemezbemutatónak nevezte, de szerintem nem ezért hívták meg az együttest, hanem hogy előadják azt a programot, amin mi felnőttünk és ami tényleg a magyar rockzene történetének része... nem az új, sablonos és alsó-középszerű albumokat.

Minden évben a SzigetSzombat a legkeményebb...

Veszedelmes hétvégi Sziget...

Elnézést, hogy a két napot egybe kellett vonnom, de sajnos nem tudtam gépközelbe kerülni (hazajutni)...

Utánközlés saját blogomból (Élek és Írogatom)

A Szigetlakó egész éjjel tombol, énekel, táncol, csajozik, pasizik, hallgatózik, bereked, port nyel, vigyorog, szomorkodik, eszik, iszik majd...

Koncertek maradnak el bombafenyegetés miatt.

A tegnapi nap sem volt túlzottan durva, ez is még inkább egy felvezető körre emlékeztetett. A Volton eléggé kiábrándultam a Kispálból... úgy játszottak, mintha vasvillával böködték volna őket, de most úgy tűnik minden ismét a régi kerékvágásban... kifejezetten jó koncertet sikerült összehozniuk (ugyanazzal a programmal mondjuk... de hát ez van).

Mit viselnek idén a szigetlakók a fejükön? Képes trendkövetés.